Tanmese felnőtteknek és még nem felnőtteknek

Ma (megint, mint már pár hete minden nap) mindenki a megváltóról áradozik, vagy miatta bosszankodik, netán sopánkodik. Hiszen a messiás tegnap 250-300 ezer embert csődített össze az ország minden tájáról. Ez a szám biztosan igaz, hiszen tőle magától tudjuk. Persze, hogy a magyarpéter-jelenségről van szó, amivel nem is akarok most konkrétan foglalkozni. Inkább engedtessék meg nekem, hogy elmondjam a tegnap esti színházi élményem egyik kicsiny, de nem jelentéktelen epizódját. A Belvárosi Színház „Még egy kört mindenkinek” című, itt-ott interaktívra rendezett előadását láttuk négy kitűnő színművész előadásában. Ez azonban most nem a színházi kritika helye, csupán annak egy mozzanatát szeretném felidézni. 

Az előadás egy pontján Nikolaj, a filozófiatanár (Schuff Milán remek alakítása) kérdést intéz a közönséghez, vagyis pontosabban választást rendez. A szöveget nem tudom pontosan idézni, de úgyis a tartalom a lényeg. A feladat a következő: három jelölt küzd az elnöki székért, akik közül egyre mindenképpen szavazni kell a közönségnek, tartózkodni nem lehet. 

Az első jelölt egy ópiumkereskedelemből meggazdagodott családból származó, gyermekbénulás miatt lebénult, tolókocsihoz kötött ember, aki utálta a közgazdaságtant, és annak ellenére, hogy házasságban élt és hat gyereke volt, nagy nőcsábász hírében állott. 

A második jelölt végtelenül cinikus, hidegfejű, folyton iszik és általában egy büdös szivarral a szájában látható. Életét lényegében a pezsgő, a bor és a whisky tölti ki. Kíméletlen baráthoz és ellenséghez egyaránt. Nem kímél sem istent, sem embert. Környezete gonosznak tartja, pedig csupán súlyos depresszióval küzd. 

A harmadik jelölt kitüntetett háborús hős, tiszteli a hölgyeket, bár soha nem nősült meg. Általános iskolában még jó tanuló volt, ekkortájt az is felmerül benne, hogy felnőttkorában pap lesz. Későbbi tanulmányai során már nem tűnik ugyan ki nagy eredményekkel, viszont annál ambiciózusabban készült az iskola utáni életre. Szabad idejében képeket fest, mivel azonban eladni nem nagyon tudja őket ez idő tájt meglehetősen nagy szegénységben él. Így aztán mindenféle munkát kénytelen elfogadni: miközben hajléktalanszállón lakik, pincérként dolgozik és képeslapokat is árul. Nehéz anyagi helyzete ellenére gyakran jár színházba és különösen operába. Kedveli a bécsi (és magyar) operettet, de abszolút kedvence Wagner. 

„Nos, Önök kit választanának?” - tette fel a kérdést Nikolaj, a filozófiatanár, majd a jelöltekről egyenként megszavaztatta a közönséget. A legkevesebb szavazatot az első, alig valamivel többet a második jelölt kapta. A harmadik jelölt elsöprő többséggel nyert. Nikolaj megköszönte a közönség aktivitását, majd fellebbentette a fátylat a jelöltek kilétéről. A szavazásban résztvevőknek nem kellett a béna F.D. Roosevelt, a piás Churchill, viszont mindent vitt a harmadik jelölt: Adolf Hitler. 

Megjegyzem, a nézők rendkívül aktívan vettek részt a játékban. A szimpátia-szavazás alapján kialakult eredmény ismeretében azonban többen, köztük magam is, szégyenkezni kényszerültünk. Erről többet nem is akarok mondani.