A szakonyfalui Monte Christo

Vannak emberek, akik úgy merülnek fel a semmiből, mint Vénusz a tenger habjaiból. Mondhatjuk, persze, hogy Rogán Antal felemelkedése a politikai csillagok közé nem egyik napról a másikra történt, hiszen az egyetemi évek, némi oktatói tevékenység, de leginkább a Fidelitasban eltöltött izgalmas ifjúság jól megalapozták az ő karrierjét. Vénusznak meg legkevésbé sem mondható. A legendás ötkerben viszont kétszer is polgármesternek választották, miközben kirobbanthatatlan tagja volt a Fidesz parlamenti frakciójának. Előbb frakcióvezető-helyettesként, majd frakcióvezetőként vezényelte az éppen aktuális számú bátort a politikai küzdőtéren. Szép munka volt, mondhatnánk de nyilván nem ezért lett ő a miniszterelnök árnyéka, titkainak tudója és persze a mi személyes titkaink tudója is.

Talán tetszenek még emlékezni, hogy éppen 10 évvel ezelőtt, 2014 januárjában Orbán Viktor az ott őshonos Rogán család meghívására a szlovén–osztrák–magyar hármashatárnál fekvő Szakonyfaluba látogatott. Uralkodónak kijáró hajlongással és traktával fogadták. TV, sajtó a helyszínre vezényelve. Mielőtt leült, tisztára törölték előtte a hokedlit a konyhában, és csak hordták, hordták elé a finomságokat. Bennem él a kép a boldog, olvadozó Rogán családról. Rogán néni hercig kis matróz trikójában. Tóni mellett Cilike, akkor még nem mint szőke ciklon, hanem egyszerű kis feleség. Ma már ugyan nem feleség, viszont dúsgazdag szőke ciklon. Orbán Rogánéknál a trakta ellenére csak egy stampó páleszt és egy pohár vizet ivott, hiszen nem volt előkóstoló, ahogyan azt a biztonsági szabályok előírják. Ez alól a szerető baráti közeg sem lehetett kivétel.

A jó hangulatban zajló családlátogatás valódi tartalmi elemeit természetesen máig jótékony homály fedi. Egy dologban azonban biztos vagyok. Orbán megígérte a tehetséges Tóni mamájának, hogy legyen nyugodt, a jövőben is rajta tartja a gyereken a szemét. Amit pedig Orbán egyszer megígér, az meg van ígérve. Ráadásul jó példa is van arra, hogy minden magyarok rendeleti kormányzója soha nem beszél a levegőbe. Annak idején, talán éppen egy konyhai szendvicsezés közben vethette oda a roppant tehetséges Mészáros Lörkének, hogy „te nem lehetsz annyira hülye, hogy én ne tudjam megcsinálni belőled Magyarország leggazdagabb emberét!”. És ugye?! Mit tesz Isten Orbán képében...!

Szóval most, vagyis éppen 10 éve, Rogán Tónira vigyorgott rá a szerencse. Olyan gyors emelkedésbe kezdett a ranglétrán, hogy beleszédültünk mi is, és a riválisok is. Ilyen karriert még a bülbül szavú, diplomáciai érzékkel vastagon megáldott Szíjjártó Petinek sem sikerült felmutatni. Tóni – mindenki Tónija – mára a 3. legbefolyásosabb férfiú az országban. Orbán Viktor után csak Csányi Sándor előzi őt, viszont mögötte lohol Szíjjártó, Mészáros Lörke, Hernádi Zsolt és Lázár János. Szóval egy valóságos potentátot tisztelhetünk Rogánban. Ha valaki ennél részletesebb életrajzra vágyik, az nézzen bátran utána. A gugli a mi barátunk.

Minden esetre ezt a befolyásos titánt most kitiltották Amerikából, kintlévőségeit zárolták, kapcsolatait eltiltották tőle. Többen már temetik. Szinte jelszóvá vált a „Tóni vége van”. Én azonban ebben nem hiszek. Ha Rogán főnöke nem az lenne, aki, vagyis Orbán Viktor, akkor nyilván fontosnak és elsőrendű nemzeti érdeknek tartaná, hogy lemossuk magunkról a szégyent és megszabaduljunk a korrupt kis karrieristától. Orbánt azonban – régen tudjuk – nem ilyen fából faragták. A miniszter kollegák egymás után tesznek szolidaritási nyilatkozatokat az amerikai bosszút elszenvedő kabinetfőnök mellett. Véres szájú bosszúeskük hangzanak el Pressman nagykövettel kapcsolatban, aki jó lesz, ha vigyáz magára, mert Trump beiktatását követően úgyis minden kiderül. A Tónit meg tüstént kihúzzák a Magnyitszkij-listáról. Akárki meglássa.

Én azonban még várok egy jelre. Orbán ugyanis nem lenne Orbán, ha valamilyen látványos módon nem mutatna fügét az USA adminisztrációnak – kerül, amibe kerül. Szóval nem, tudom, van-e ennél még följebb, de Rogán Tónit hamarosan még a jelenleginél is nagyobb hatalommal fogják felruházni. Hogy ez mi lesz majd, ahhoz még az én egyébként fennen szárnyaló fantáziám is kevés, de szerintem Isten legyen hozzánk irgalmas!