Az eltüsszentett ország

Arról beszélgettünk tegnap a mamával, hogy hogyan lehet majd ebben az országban ismét valamiféle „nemzeti egység”, amikor végre megszűnik a Fidesz-diktatúra. A problémát 14 éve (sőt! - már lényegében 30 éve!) megnyertük magunknak. Az úgynevezett rendszerváltással véget értek az „unalmas 80-as évek”, és azóta megszakítás nélkül élvezhetjük az úgynevezett „többpártrendszer” áldásait. Jelenleg még az EU-n belül, de ki tudhatja mit hoz a holnap…? Nem a több párttal van bajom, hiszen már csak neveltetésünknél, sőt! - születésünknél fogva sem lehetünk mindenről azonos véleményen. Azzal van baj, hogy a Fidesz alapvető politikai eszköze a társadalom olyan szintű megosztása, ami már egészségtelen. Itt már nem politikai, világnézeti különbségekről beszélünk. Itt már ellenségek állnak szemben egymással az ún. „nemzeten” belül, akik el akarják pusztítani, le akarják radírozni a másikat a térképről.

Szándékosan nem írtam azt, hogy az „ország térképéről”, ugyanis ez már minden olyan magyarra kiterjesztették, akik a világ bármely részén nagyobb lélekszámmal fordulnak elő. Legyen az akár Erdély, akár az USA vagy Kanada. Ami a lényeg: nem az ország állapota és fejlődése, haladása a fontos, hanem Orbán hatalmának megőrzése. Tudjuk, persze, hogy tudjuk, hogy a pártpolitika lényege a politikai és gazdasági hatalom megőrzése. A valódi nemzeti érdek viszont azt diktálná, hogy nem minden áron! Erre a legjobb és legaktuálisabb példa a minapi osztrák választások eredménye, ahol nem a győztes neonácik, hanem a demokratikus pártok kapták a koalícióalakítás lehetőségét.

Ehhez képest nálunk egy lényegében bábkoalíció irányít egy bábkormányt, ahol egyetlen ember határoz  tízmillió állampolgár életéről, haláláról, jövőjéről. Teszi mindezt úgy, hogy közben olyan bűncselekményeket követ el a nemzet nevében a nemzet ellen, hogy annak piciny töredékéért bárkit hosszú letöltendőre javasolna a (független) ügyészség és ítélne a (független) bíróság. Éppen ezért egyetlen percig ne gondoljuk, hogy azok a figurák, akik újabb, meg újabb pártok alakításával vétetik észre magukat, nem Orbán utasítására és nem Orbán zsebéből bukkantak elő. Foglalkozzanak egymással, és hagyják Orbánt nyugodtan lubickolni a moslékban.

Mi ebben az újdonság?! - kérdezhetné bárki, és gondolom sokan lebiggyesztett szájjal fintorognak is hozzá. Hát csak annyi, kedveseim, hogy ennek ellenére változatlan lelkesedéssel rohannak a hívek az éppen aktuális, a jelenlegi kormányt leváltani kész és képes új messiások karjai közé. Nézzük ezek közül a legnagyobbakat. Közös bennük, hogy mindegyik leginkább pár hónappal az éppen soron következő választások előtt alakult meg. Pedig, mint már utaltam rá, alapító vezetőik érdekes módon mindig Orbán kalapjából bújtak elő.

- Jobbik – Vona Gábor

- Mi hazánk – Toroczkai László

- Lehet Más a Politika – Schiffer András

- Momentum – Fekete-Győr András

- Tisza Párt – Magyar Péter

Vona a Fidesz Polgári Körök oszlopos tagja volt- Toroczkai A 2019. évi önkormányzati választáson a Mi Hazánk, a MIÉP és az FkgP közös jelöltjeként lett polgármester. Schiffer Orbán ügyvédje volt. Fekete-Győr András Fideszes hátterű család gyermeke, aki ennek minden előnyét élvezte. Magyar Péterről meg tudjuk, amit tudunk - mindhiába.

Utóbbinak (értsd: Magyar Péternek!) még elmondanám, hogy amikor az említett pártok vezetői önállósodni kezdtek, azonnal fejbe vágták őket egy nagy bunkósbottal. Az történik ugyanis, hogy rendre túlsúlyba kerülnek ezekben a pártokban azok, akik valóban komolyan gondolják Orbán leváltását. Ettől a pillanattól nevezett párt már veszélyessé válik a Fidesz számára és azonnal megkezdik a bomlasztását. Marginálissá is válnak/váltak, vagy épp megszűntek. Az LMP például éppen most. A fentebb említettek közül várhatóan már egyik sem fog bekerülni 2026-ban a Parlamentbe. Bár a Tisza állapota egyelőre mást mutat, de a sorsát Magyar és pártja sem kerülheti el. Arra azonban tökéletesen megfelelőek voltak, hogy az ellenzéken belüli megosztottságot megsokszorozzák. Orbán számára ugyanis csupán egyetlen valódi ellenzék létezik, amely ténylegesen meg akarja buktatni. A baloldali ellenzék, amelyről éppen most igyekeznek bebizonyítani, hogy eleddig semmit sem csináltak, elavultak, nem érnek semmit. Magyar most a tényleges ellenzék kevésbé eltökélt részét és a ki tudja miért kiábrándultakat igyekszik kiszakítani a befolyásuk alól.

Sajnálatos módon azonban a választópolgárok jelentős része nem tanul ezekből a napnál világosabb leckékből. Legnagyobb részük olyan nagyon becsapva érzi magát, annyira kiábrándul a politikából, hogy már el sem megy szavazni. Vagyis a foglalkozás most is, mint mindig eléri a célját...