Uborkaszezon vége! Akció indul!

Nagy megkönnyebbüléssel olvastam/láttam/hallottam, hogy végre megmozdult valami a régóta döglődő magyar egészségügyben. Eljött az idő, amikor bealkonyul az olyan ostoba parvenüknek, mint a nagyon keresztény Semjén Zsolt, aki szerint míg a háborúban egy millió ember halt meg, addig a légkondicionáló hiányába még senki. Neki ezt tudnia kell, hiszen ő a miniszterelnök helyettese, akinek legalább olyannyira tájékozottnak kell lennie, mint a főnökének. Már pedig ha ez így van, akkor Isten legyen hozzá(nk) irgalmas!

Szerencsére nem így van, hiszen vannak itt szakemberek, meg józan politikusok is. Nyilván ők valóban tisztában vannak a helyzettel, tudják, hogy a beteg ember szenved, és ha ezt még egy szűnni nem akaró hőséggel is megtetézik, akkor sokkal de sokkal jobban szenved. Még akkor is, ha (még!) nincsen háború, bár igény – mint azt a Békepárt nyilatkozataiból már régen tudjuk – lenne rá. És milyen jól is jönne most, hiszen akkor a kutya sem foglalkozna holmi légkondicionálókkal, meg műtőbezárásokkal, ámpláne betegek hülye álproblémáival.

A háború azonban még várat magára, ezért a „kormányzat” belátta, hogy lépni kell. És végre lépett! Egészen pontosan az történt, hogy a Belügyminisztérium egészségügyi államtitkára, Takács Péter gondolom kellő létszámú slepp társaságában és kormánypárti újságíróktól övezve, ellátogatott az Onkológiai intézetbe. Megtekintett néhány üres kórtermet, vélhetőleg azt a muzeális műtőt is, ahol hajdanában Dr. Kásler, a régi korok mára már levitézlett orvosa és elhülyült minisztere harminc éve ötven fokban is rendületlenül műtött, és műtött, és műtött. Mit neki az időjárás! A betegek érdeke az első, ha beledöglenek is.

Mármost, ugye, mivel ez a Takács azért nem hülyegyerek: tüstént megállapította, hogy a kórházban tényleg kurva meleg van, a légkondi meg tényleg nem működik. Megnyugtatták azonban, hogy nem lesz ez mindig így, mert csupán késik a pótalkatrész (igen, a pótalkatrész!), de ha megjön, lesz ott olyan hűvös, hogy a betegekre ráfagy a gatya. Szóval aggodalomra semmi ok. Mire beköszönt a tél, talán megjön a pótalkatrész is. Igaz, hogy addigra senki nem fog már panaszkodni a pokoli melegre, mert akkor hideg lesz és majd a fűtés nem fog működni. Így egyenlítődik ki a világ: ahol az Úr becsuk egy ajtót, az ördög kinyit egy ablakot!

Minden esetre én rohadtul megnyugodtam, hogy jó kezekben van az egészségügy és a betegek élete, hiszen az államtitkár személyesen ment el meglátogatni őket. Vakulj paraszt!

Azt is megtudhattuk tegnap végre, hogy vége az óellenzék folytonos nyámnyilaságának. A bukott, semmire sem képes óellenzéket végre felváltotta az akciózó új ellenzék! Az igazi! Csak futólag jegyzem meg, hogy ezekhez csatlakozott Vona Gábor is. Ehhez nem tudok mit hozzáfűzni, de nem is érdemes több szót vesztegetni rá. Nem így a Tisza és a Magyar tagozat akciójára. Ezek azért most keményen belecsaptak a lecsóba! Ha feltűnnek bősz változásakarók a kórházak várótermeiben, akik szobai falihőmérőt tartanak a kezükben, és mérnek veszettül, tudjátok meg emberek, hogy itt akció zajlik. A mért adatokat vélhetőleg jegyzőkönyvezik, és majd valakinek az orra alá dugják. Talán éppen Takács államtitkárnak. Lássa a saját szemével, ha már a saját bőrén nem érzi: kurva meleg volt itt is, ott is, amott is.

Bevallom őszintén, valami ilyesmire számítottam, amikor Magyar Péter kormánybuktatást ígért. Harcos, kemény akciókra, tömegmozgalomra, a Jobboldali Keresztény Nemzeti Akarat érvényesülésére. Ilyesmi. Be kell valljam, nem csalódtam (magamban). Most aztán látva, hogy a kórházak és a betegek ügye immár jó kezekben nyugszik, dőljünk békésen hátra a fülesfotelben, szívjunk egy nagyot a cigarettánkból és a plafon felé fújva a füstöt nyugtázzuk elégedetten: nincs itt kérem semmi baj! Közeleg már az ősz. Az idő meg majd mindent megold.