Virág elvtárs igazsága

 

A jó múltkorában megfogadtam, hogy én bizony többet nem fogom magyarázni képzett, okos, felnőtt embereknek, hogy mivel, mikor és hogyan verte át őket a Magyar Péter nevű illető. Az ördög ellen ugyanis – mint tudjuk – a csupa jó szándékkal lóbált tömjénfüst sem ér semmit. Bár annak legalább van annyi haszna, hogy illatos lesz tőle a szűkebb környezet.

Szinte minden nap olvasok bölcsebb és tapasztaltabb ismerőseim tollából megokolt magyarázatokat: ez az ember nem tisztességes, nem ígér semmiféle változást, csupán kábít és terel. Más tanult barátaim viszont a gyönyörűségtől aléltan dicsőítik e semmiből lett felszabadítót. Hiszen ni! - hány embert vitt ki az utcára, mennyi mindenkit megmozgatott. Akárki meglássa, hogy ő lesz a mi megváltónk! Nehéz ezzel vitatkozni, ugyanis az már napnál világosabb, hogy ezeket a rendes embereket még az sem győzi meg, amikor ez a rendszerváltó illető és forradalmár itt-ott elszólja magát: dehogy akarja ő a rendszert leváltani, hiszen Orbán az ő Istene, számára ő egy igaz demokrata.

A mi barátaink nem foglalkoznak ilyen bagatell elszólásokkal. Ki azért, mert tetszik neki a fiatalos lelkesedés, ki azért, mert örül, hogy lett végre valaki, aki az elégedetlen tömegek élére állt. A higgadtabbak és megfontoltabbak azonban minimum kivárnak, miközben a kevésbé türelmesek nem győzik ismételgetni, hogy csak ne legyen túl jó a kedvetek, mert abból lesz a baj. Mert baj lesz megint, az már biztos. Annak ellenére, hogy momentán éppen nem országgyűlési választásokról van szó, amely a politikai hatalom lényegét érinti. Most „csak” az Európai Parlament és az önkormányzatok jövője a tét. Csakhogy az orbáni politika most éppen ezeken a területeken teszteli a jövőt. Például, ha Magyar bejut a fővárosi közgyűlésbe, akkor annak vége. Budapest ismét elesik.

Az ugyanis teljesen nyilvánvaló az amúgy cseppet sem hülye Orbán számára, hogy ő és pártja mára már elvesztette a választók tömegeinek bizalmát. Egyre kevesebben veszik be a populista demagógiát, egyre többeknek van elegük az üresnek bizonyuló ígéretekből és a rohamosan romló életkörülményekből. Minden nap többen jönnek rá, hogy át lettek verve: se tanár, se orvos, se posta, van viszont hatalmas infláció és még nagyobb államháztartási hiány. Van akkumulátorgyár és rohamosan romló, mérgező környezet. Vagyis minden biztosíték megvan arra, hogy egy jól felkészült és programmal rendelkező ellenzék – szembesítve az alkalmatlan és korrupt kormányt önmagával – gyorsan leváltsa és elzavarja a hatalomnak még a közeléből is. Mi lehet tehát a megoldás?! Tovább osztani a már amúgy is sokszorosan megosztottat. Tovább gyengíteni és szembefordítani egymással azokat az ellenzéki erőket, amelyek együtt, egységben fellépve már régen legyőzték volna a jelenlegi diktátort.

Ehhez most csak annyi kellett, hogy az ellenzéket azonosítsuk a gyűlölt diktatúrával, ellenzékből kiszolgálóvá tegyük, és találjunk valakit, aki ezt be is tudja táplálni a tömegbe. Orbán és Gyurcsány egy és ugyanaz. Egymást tartják hatalomba. A tömeg szívesebben hisz egy szélhámosnak, mint a saját józan eszének. Amely hiába hallotta már ezerszer nevezett ellenzéktől (és árnyékkormányától!) hogy mi a teendő, jobban hisz egy jöttmentnek, aki azzal kezdi szinte mindenütt, hogy egyedül a Fideszben és Orbánban látja a közös jövő lehetőségét. Ez viszont valahogy már nem éri el az emberek ingerküszöbét. Tömegpszichózis. Pedig egyszer már ezt Márki-Zay Péterrel eljátszották nekünk. Le kell váltani az ellenzéket. És természetesen Gyurcsányt, meg a kékfideszt. Hát tetszik tudni! Ennél nagyobb őrültséget el nem tudunk képzelni akkor, amikor a leváltott ellenzék és a kékfidesz helyébe rögtön Orbánt és a narancsfideszt ajánlja valaki a rendszerváltás egyedül lehetséges módjának.

Tessék nyugodtan megvádolni engem, hogy a rogáni propaganda szószólója vagyok. Röhögök rajta. Megjegyzem a Fidesz propaganda anyagait profi dezinformátorok és titkosszolgák állítják össze, vagyis elég nehéz leleplezni, ha nem ismerjük az igazságot. Hogyan lehetne Magyar Orbán embere, amikor éppen Orbánt akarja elzavarni! Nem akarja. Sőt! Magyar csak őt látja alkalmasnak mindenféle vezető posztokon. Még az Európai Unió élén is csak egy Orbánt tud elképzelni. Ez is kihullik azonban az emlékezet ritka rostáján, mert ez a legény tömegeket mozgat meg, ha nem tetszene észrevenni. Magyar eközben azon siránkozik, hogy hogyan mondhatja az ő kedves vezetője, hogy ők nem is váltottak egy-két mondatnál többet, amikor az sokkal több volt és sokkal többször. És ez fáj neki. A Magyar Péternek. Nem fáj azonban tanult barátainknak. Mivel amíg ő tízezreket visz ki az utcára, addig tessék megnézni, hányan mennek ki az ellenzék hívó szavára! Na, ugye! Az persze eszükbe sem jut, hogy ők nincsenek ott, amikor hívják őket. Az már nem divat.

Orbán a minap azt nyilatkozta, hogy a rutin jó dolog a politikában, de van, amikor szakítani kell a napi rutinnal. Most ő szakított is. Ügyesen, ravasz számítással. Megfelelő tanácsadókkal – némelyikük elítélt bűnöző, mások dörzsölt NER-propagandisták – beizzította a nárcisztikus fiatalembert, akinek egyszer már jó hasznát vette 2006 után, amikor a puccsistákat kellett kihozni „Gyurcsány börtöneiből”. Aztán ugyanúgy, ahogy megszervezték annak idején Márki-Zay előválasztási győzelmét, kiküldték a Fidesz-aktivistákat a tömeggyűlésekre. Hadd lássa a nép, hogy eljött a megváltó, a bülbül szavú, az ember fia. Orbán közben jól vigyáz arra, hogy amikor csak teheti elhatárolódjon tőle, de leginkább szót se ejt róla. Márki-Zaynak például a kézfogását sem fogadta, nehogy már azt higgyék, hogy bármi köze is van hozzá. Ő is jó lesz még valamire, hiszen emlékszünk, hogy első dolga volt a választások után felajánlani hűségét a miniszterelnöknek. Az is rendben van, hogy MZP is alakított egy pártot, amely nem áll össze a többivel. Vagyis tovább osztotta a tömeget, amely egységben erős és félelmetes lehetne, megosztva viszont mit sem ér. Orbánt idézem: „Nálunk rendezettség és erő, az ellenfeleinknél erőszakoskodás, választási dulakodás, lökdösődő vircsaft. Ők nem a háborút, hanem egymást akarják legyőzni. Nincs velük dolgunk, hadd csépeljék egymást, ott minden pofon jó helyre megy”.

Hogy is mondta Virág elvtárs Pelikán elvtársnak: az a gyanús, ami nem gyanús. Elfelejtettük ezt a leckét is, mint a két évvel ezelőtti választások tanulságait, ahol pont ugyanúgy verték át a hiszékeny embereket, mint most Magyar Péter esetében. Tudja egyáltalán valaki, hogy Magyar kit, kiket akar Brüsszelbe vagy a fővárosi közgyűlésbe küldeni?! Tudja valaki, hogy kik azok, akik a Tisza Pártot képviselik, akik Magyarnak osztják a tanácsokat?! Orbán viszont dörzsölheti a kezét, hiszen a Fidesz-fiúk nagyobb létszámban lesznek jelen az EP-ben, mint valaha. Vagyis elfoglalják Brüsszelt… Ráadásul a Tisza Párttal visszakerül a legnagyobb Európai Néppárti frakcióba. Újjászervezi és megfiatalítja a Fideszt is, „amellyel a Tisza Párt egyedül koalíció-kompatibilis”. Mit lehet erre mondani: Orbán megint triumfál, hiszen mindenkinek olyan képviselője van, amilyet választ magának.