Paláver

A paláver szavunk az angol „palaver”-ből vált széles körben ismertté. Eredetileg tárgyalást jelentett afrikai feketékkel, nagy hűhót, üres szófecsérlést. A mai magyar nyelv a kellemetlen, hosszas vita, üres beszéd, szószaporítás értelemben használja. Gondolom ezért választotta a HírTV is egyik adása főcímének. Ráadásul annak, amelyben tegnap a Parlament azonnali kérdések óráját közvetítették. Valószínűleg ez nem véletlen egybeesés. A műsor címe nyilván az egész magyar parlamenti demokrácia Fideszes értékrendjét tükrözi.

Mielőtt bárki azzal vádolna, hogy HírTV-fogyasztó lennék sietek leszögezni, hogy évek óta először fordult elő, hogy véletlenül rányomtam erre a gusztustalan propaganda adóra. Viszont miután éppen a miniszterelnököt kérdezték arról, hogy elfogadná-e a súlyos fájdalmak között haldokló Karsai Dániel meghívását egy beszélgetésre az eutanáziáról – nem kapcsoltam tovább. Kíváncsian vártam Orbán Viktor válaszát, és meg kell mondjam, azt kaptam, amire számítottam. Orbán egy a kérdezőre vonatkozó félhülye viccelődést követően (a Fideszes hallgatóság körében harsány röhögés) közölte, hogy a kérdező halálpárti, ők azonban, mélyen hívő magyar állampolgárok, az élet pártján állnak és elutasítják a halálpártiak minden kísérletét, amely az Fidesz életvédelmi elveket valló értékeivel ellentétes. Nem tettem idézőjelet, de rá lehet keresni, hogy hogyan is szólt ez a demagóg, kíméletlen, nyers elutasítás.

Nekem meg az jutott eszembe, hogy ez az életpárti magyar kormány mennyit költött felelőtlenül, bűnös módon selejtes, felesleges lélegeztetőgépekre és egyéb haszontalanságokra (vakcinagyár, maszkgyártósorok, raktározás). Hogy ennek az életpárti miniszterelnöknek a regnálása alatt, a pandémia során 50 000 (ötvenezer) magyar ember halt meg értelmetlenül, és erről a mai napig semmiféle miniszterelnöki értékelés (nota bene: részvétnyilvánítás a szeretteiket elvesztő családok felé!) nem látott napvilágot. Pedig Orbán most azt mondta:„Mindig is megvetettem az olyan embereket, akik mások szenvedését politikai célokra használják fel.” Személyes gazdagodásra lehet?!

De nem menjünk ennyire vissza a magyar történelemben. Mondhatta volna az életpárti politikus azt is, hogy ha Karsai úr a mai magyar egészségügyre bízza magát akkor a kívánsága, a kegyes halál, előbb realizálódik, mint gondolná. Vagyis ne reklamáljon itt az ő halálvágyával az életpárti Fidesz vezetője felé. Orbán jellemtelen cinizmusába ez a válasz-variáció vastagon beleférne. Ráadásul ez legalább igaz is. Oly igaz, mintha én magam mondtam volna.

Azt is tapasztaltam, hogy most a Fidesz parlamenti frakciójában az a divat, hogy Orbán üres, semmitmondó válaszait több perces dübörgő taps követi, amelyet a levezető elnök elnéző mosolya enged kiteljesedni. Mit is lehetne tenni egy olyan párt képviselőivel amely csúfos győzelmet aratott a választáson. Soha nem látott, csúfos győzelmet.

Akkor én a Paláverről, erről a kellemetlen és üres szócséplésről elkapcsoltam. Magamban megint elmormoltam, hogy na, ide se jövünk többet, és azt is, hogy szegény hazám…

Nem ez volt persze az egyetlen „izgalmas” esemény tegnap, hanem a magyarpéter-féle kirohanás az ATV-ből. Számosan számtalan formában értékelték a médiatörténeti eseményt. Tudjuk, persze, hogy nem ő volt az első ilyen Zrínyi Miklós az ATV történetében. Emlékezzünk kegyelettel Tarlós Ispán vagy Pokorni Zoltán és Kálmán Olga esetére, amely kísértetiesen hasonlóan zajlott. 2006-ban egy kényelmetlen kérdésre ott is egy hisztérikus reakció volt a válasz. Most sokan azt tanácsoltak Rónai Egonnak, hogy hasonló esetben kezdje azzal, hogy gratulál a Tisza Párt alelnökének a választási eredményekhez, és ne azzal, hogy szembesíti a saját hazugságával. Mert ha megint ezt tenné, akkor megint hasonló reakcióval szembesülne. Nekem lenne még egy javaslatom az újságíró kollégák felé. Mielőtt a győzedelmes fiatalembert meghívnák egy beszélgetésre, előtte feltétlenül küldjék el két példányban a kérdésiket azzal, hogy nyugodtan húzza ki azt, amiről nem akar beszélni. Szóbeli kérdésekkel ne is zavarják meg őt, mert azt nem szereti. Csak tartsák a mikrofont nem remegő kézzel és hallgassák őt áhítattal. Ezt és így szereti a győzedelmes ifjú politikus (?).

Akinek nem tetszik, hogy a bírálat hangján szólok a fenti két, egymáshoz roppantmód hasonlító illetőről, azoknak egy Churchill idézettel válaszolnék: „Ha Hitler megtámadná a poklot, szerét ejteném, hogy kedvezően szóljak az ördögről.”