Árulók és elárultak

 

Napról napra növekvő ellenszenvvel olvasom azokat a bölcsességeket, amelyek arról próbálnak meggyőzni, hogy ez az ellenzék nem is ellenzék, le kell váltani (?!), el kell csapni (?!), nota bene: már csak a Fideszen belüli pártharcok dönthetik majd el, hogy mi lesz ebben az országban. Józanul gondolkodó embernek már itt fel kellene kapni a fejét. Legutóbb a gerincesen ellenzéki Horn Gábor fakadt ki ezügyben: „Az a reménytelenség, amelybe az ellenzéket belefuttatta a Fidesz, és amelybe az ellenzék belefuttatta önmagát, nem érződik a Tisza Párt eseményein.” Épp csak azt felejtette el szokás szerint hozzátenni, hogy „Nem Feri! Azt mondták, hogy menj a” csudába! Ezzel csak arra akartam visszautalni, hogy Horn esetében nem az első eset, hogy belecsinál a saját fészkébe és elárulja azokat, akikhez állítólag tartozik. Természetesen a független és pártatlan tudományosság álorcája mögül.

Nem Horn Gáborral akarok én itt és most foglalkozni, de ő is az egyik eleven példája annak, ahogyan a magyar polgárság egy része (nem tudom mekkora része!) viszonyul az ellenzékhez. Többen felismerték már persze azt az egyszerű igazságot, hogy az ellenzék az nem valami tőlünk független, éteri magasságban felettünk lebegő valami, hanem az ellenzék mi vagyunk. A legtöbb „kritikus” ugyanis ebben a meggyőződésben leledzik, amikor arról van szó, hogy a NER-t meg kell szüntetni, Orbánt el kell zavarni. De erről majd később. Az el sem jut kiváló polgártársaink tudatáig, hogy az úgynevezett ellenzék pontosan annyit tud csinálni, amennyire a szavazói felhatalmazzák. Ha a bizalmat megvonják tőle, akkor béna kacsává válik és lezuhan. Persze előtte még megpróbál csapkodni kicsit a szárnyaival, de a sorsa meg van pecsételve. Lassan itt tartunk már.

Karel Havlíček cseh gondolkodó szerint: »csak az egészséges és művelt nemzetnek lehet a szabadsággal párosuló jó kormányzata… a műveletlen nemzet, vérezzen is el érte forradalmakban, a szabadságot és jogot el nem nyerheti, hanem újra meg újra megcsalatják s az önkényuralom alá hajtják. Az erkölcsileg romlott nemzet, még ha akár művelt is, romlottsága az önkényuralom újra szerencsétlen állapotába juttatja.«"

A mai magyar politikai hatalom – amellett, hogy mind mélyebb tudatlanságba és butaságba taszítja a választópolgárokat – megpróbálja a végsőkig legyengíteni, megsemmisíteni, felszámolni az ellenzékét. Ez a Fidesz-hatalom és a rablott holmi megőrzésének egyetlen lehetősége. Ha tehát nevezett ellenzéket elhagyják a támogatói, elpártolnak tőle, akkor az – a dolog természeténél fogva – erejét veszti, működésképtelenné, vagyis veszélytelenné válik. Ezt a Fidesz propaganda és politikai szervei pontosan tudják és mindent meg is tesznek ennek érdekében. Most a feladat megoldását Magyar Péterre bízták, vagy ő vállalta fel önként és dalolva, tök mindegy. Dolgozik is rajta keményen.

Ne mondja nekem senki, hogy én vagyok a rogáni propaganda, mert le akarom járatni az Isteni Magyar Pétert. Megteszi ezt ő maga is, csak a hívők nem figyelnek eléggé. Pontosabban nagyon szelektív a Magyar-követők hallása és felfogása. A csápoló tömeg például benne látja a szabadulás forrását Orbán és a NER világából, de azt nem hallják meg, amikor a bálványuk Orbánt dicsőíti és a Fidesszel való szövetséget vázolja fel jövendő politikai programjaként. Mulatságos ehhez képest, amikor Gyurcsány és Orbán között úgy von párhuzamot, hogy az egyik pont olyan, mint a másik és keményen kijelenti, hogy a DK a kék Fidesz. A DK-val azonban nem akar szövetkezni, és Gyurcsányt is határozottan elutasítja (finoman szólva). Azt a DK-t amely megalakulásának első pillanatától az egyetlen következetes és kérlelhetetlen ellenfele a Fidesznek és Orbánnak.

Nem akarok én itt felvilágosító órát tartani, biztosan teljesen felesleges és hiábavaló is lenne. Csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, immáron nem először, hogy a magyar – és minden más – politikai ellenzék csak akkor tud hatékonyan működni, ha van mögötte támogatás. Momentán úgy néz ki, hogy megint a Fidesz triumfál a választások közeledtével, hiszen igen sokan kifaroltak a „megélhetési politikusok” mögül. Egyesek már egyenesen az ellenzék megszűnését vizionálják, miközben nem látják, hogy az ellenzék mi vagyunk, ha vagyunk. Mi, akik nem Orbánban és nem a Fideszben látjuk a jövőt. Mi, akik a demokráciát, a jogállamot, a Köztársaságot és az alkotmányt kívánjuk vissza. Akinek pedig ez nem fontos, akinek a programja nem erről szól, az lehet sok minden: kókler, szélhámos, hazug, de semmiképp sem ellenzéke a jelenlegi rendszernek, hanem hűséges katonája és kiszolgálója.

Egyetlen szóval sem akarom azt mondani, hogy az ellenzékünk hibátlan, azt azonban igen, hogy pontosan olyan, amilyet mi csinálunk magunknak. Amikor pedig elfordulunk tőle, akkor a Fidesz dörzsölheti a tenyerét, mert sikert aratott. Az ő sikerük pedig a mi kudarcunk.