A madár meg a tolla

Hallgatom tegnap a Klubrádióban a nagyon kedves Bolgár urat. Nem feltétlenül az ő véleménye, hanem inkább a betelefonálók megnyilvánulása miatt foglalom így el magam. Mégsem tudom azonban szelektálni a dolgokat, hiszen egy tőlem független médiumnak nem mondhatom meg, hogy nekem csak a betelefonálókat, please… Többen is arról beszélnek, hogy hol sántít a Magyar Péter iránti kritikátlan imádat, hogy az ő megjelenése a politikai palettán mennyit ártott a magyar ellenzéknek, vagyis a magyar demokráciának. Mindegy, hogy én ezzel egyetértek-e, vagy sem (egyetértek!), de Bolgár úr nem ért vele egyet. Fenntartások nélkül érvel arról, hogy hiszen az elképzelhetetlen, hogy Orbánék megbízásából cselekedne. Nem vitatkozom vele, csupán megkérdem: nem mindegy, hogy megbízásból, vagy a regnáló Fidesz hatalom átmentése érdekében? És aki Magyar mellé (mögé) áll, az nem ugyanebben vállal közösséget? Nota bene, a változásnak nem éppen a Fidesz és Orbán leváltásáról kellene szólnia, amiről viszont hősünk eleddig egy büdös szót sem ejtett?

Csendben jegyzem meg, mint olyasvalaki, aki sok mindent látott és tapasztalt a világ – és főleg az emberek – viselt dolgairól, hogy én például nem zárom ki, hogy valaki egy jól hangzó, szerény de nem sértő ígérettel, netán zsarolással rábírjon egy másik embert arra, hogy tegyen, vagy ne tegyen valamit. Különösen akkor, ha az a valami nem is áll távol az ő világától, elképzeléseitől. Tetszik érteni: Orbán egy nagy demokrata, a Fideszé a jövő, amellyel szövetkezni kell, az ellenzék semmit sem tesz, életképtelen. Le kell váltani. Ébredjünk már fel, barátaim!

Csak megerősít engem ebben a feltételezésben az, amit az egykori jó barát, Gulyás Gergely tegnap dobott be a köztudatba: Magyar Péter Mészáros Lőrinc embere. Hoppá, hoppá! És Mészáros Lőrinc kinek a strómanja?! Lehet, hogy GG-nek nem csak a gerincét kellett megműteni, de lassan a bokája miatt is ideje lesz egy jó sebész után néznie?! Pedig milyen jó barátok voltak! Együtt hordták ki a 2006-os puccsistákat a Gyorskocsi utcából. Joggal vetődik fel itt is a kérdés: hogyan lehetett ezt megtenni?! És már adódik is a helyes válasz: Gyurcsány!

Hát igen. Régen mondom, hogy a hajdani miniszterelnök nem állt a helyzet magaslatán, amikor a megfelelő embert a megfelelő helyre kellett kiválasztani. Másrészt a rendőri állomány nagyobb részét már akkor is a mai belügyminiszter válogatta össze és nevezte ki. Beleértve az összes rendőrtábornokot. Bár az erről szóló törvényjavaslat nem került napirendre, de ténylegesen magasabb állami és közszolgálati beosztásba ma már csak azt szokták kinevezni, aki elvégezte a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet. Tetszik tudni! Ez az az egyetem, amelynek a működésébe nem szól bele a kormány, amikor meghívják az antiszemita, holokauszt-tagadó Mahmúd Ahmadinezsád volt iráni elnököt. Joggal vetődik fel a kérdés: mit tudhat ez az illető, amit csak ő tudhat? Mi az, amit csak ő mondhat el azon az egyetemen, amelynek munkájába a kormány ugyan nem szól bele, de a Gulyás Gergely által vezetett minisztérium a fenntartója.

Aki most azt kérdi, hogy mi köze az egyik dolognak a másikhoz, annak csak azt tudom mondani, hogy nagyjából annyi, mint a madárnak a tollához. Egyik botrány a másik után. De már tudjuk és megszoktuk, hogy a botrányos dolgok mindig olyankor keletkeznek Orbán körül, a Fidesz háza táján, amikor arra legnagyobb szükség van. Most, ugye, van ez a pedofil-simogató ügy, ahol törvénykezés esete forog fenn. Addig sem kell vele foglalkozni, utána meg meg kell várni a törvény hatását. Szóval passz. Addig meg elmókolunk azzal, hogy Vidnyászky nem hívta fel Kulka Jánost, a nemzet színészét. Szerintem ez nagyon jól van így. Kulka szerintem azonnal letette volna a telefont, amikor meghallja a hangját.