Végre együtt

„Végre együtt balos, jobbos, libsi, balkezes és jobbkezes” – mondotta a lelkes Magyar Péter igen szellemesen. Hát igen. Én is fellélegeztem. Csak remélni merem, hogy ezzel ő egyáltalán nem azt akarta mondani, hogy összefútta a szemetet a szél. Mindjárt az elején szögezzük le, aminek persze már korábban is hangot adtam, hogy a fiatalembert nem tartom ellenzékinek, sőt! – ő sem tartja annak magát. Ugyanezt már nem mondanám el a követőiről. Azt azonban tudom, mert hetven plusz év megtanított rá, hogy a nagy szél felkap ezt-azt, aztán mikor csitul a vihar akkor leejti. Eszembe jut erről az a megmosolyogtató anekdota, hogy 1848-ban, amikor ki akarták szabadítani Táncsicsot, az öreg nem is akart kibújni a cellájából, mert éppen sziesztázott. Aztán állítólag pár hét múltán, miután megunták Táncsics örökös morgását és rosszindulatú megjegyzéseit, valaki azt javasolta, hogy vigyék vissza a börtönbe.

Sokan arra hivatkoznak, hogy soha még ennyi ember nem volt az utcán, mint amennyit az utóbbi tüntetések meg tudtak mozgatni. Ez persze tényszerűen nem igaz. A múltra persze igen, hiszen Rákay Fülöpke, született Rákay Kálmán 2014. november 18-án derűsen jelentette (Orbán Viktornak!), hogy az előző napi tüntetésen több mint kétmillióan voltak a Kossuth téren (lásd a képen). Jó, jó, de ezek a számvizsgáló kedves illetők az elmúlt 14 évre hivatkoznak, meg Magyar Péter karizmatikus (!) személyére. Mondjuk csak legutóbb a hősök terén rendezett „civil” tüntetésen sem lehettek kevesebben, mint a Kossuth téren. Tudom, ott voltam. Vége lett a misének, mentek békével.

De most ne a Fideszről beszéljünk! Említhetném a 2012. január 2-ának estéjére rendezett tüntetést is. Civil szervezetek és ellenzéki pártok (!) szerveztek demonstrációt a budapesti Operaház elé, miközben az épületben a kormány az új alaptörvény életbelépését ünnepelte. Érdekes módon senki nem szólt előtte, hogy ne hozzanak pártjelvényeket („pártzászlók használata nem engedélyezett, viseljetek kokárdát” -Magyar és a milla óta minden meghirdetett tüntetés szervezője). Nem ám, hogy azt majd én eldöntöm, kit és mit viszek magammal. Aztán persze volt is lökdösődés a Nagymező utca sarkánál (tudom, ott voltam). Viszont ez is csak azért lehetett, mert a szervezők nem fordultak korábban kéréssel Orbán Viktorhoz és a Fradi B-középhez, hogy legyenek szívesek nem megzavarni a rendezvényt. Magyart tehát nem is zavarta meg senki. Tüntettek még a rendvédelmiek, a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók is nagy létszámban. Tudom. Ott is ott voltam. Aztán megunták és hazamentek – eredmény nélkül. Csak csendben kérdem meg, hogy most azok mentek az utcára, akik akkor nem voltak ott? Ez nem szemrehányás, csak kíváncsiság.

Aztán a „legütősebb érv”, amit eddig hallottam, hogy Magyar tudja, hogy miről beszél, mert ő maga személyesen benne élt a rendszerben. Belülről látta, hogy hogyan működik satöbbi. Akik ezt a mindent-visz-érvet terjesztik, azok hol éltek az elmúlt 14 évben? Nem itt? Nem ebben a rendszerben. Kívülről stírölték, hogy mi is történhet itt belül?! Ha így volt, nagyon szerencsések voltak, és biztosan nem is jöttek most haza a tüntetők létszámát gyarapítani. Ha meg nem így volt, akkor mennyivel tudhat többet Magyar, mint bármelyik politikával kicsit is foglalkozó itthon élő magyar állampolgár?! Hogy hova járnak vadászni? Vagy kinek ki a szeretője?! Mennyit loptak és lopnak jelenleg is tőlünk? Hol hágják éppen át a saját maguk által kreált törvényeket, hogy aztán a lyukakat tömködve gyorsan újat gyártsanak, ami elfedi a bűneiket?

Aztán a legfontosabb kérdés. Mire is számítanak a hívők (mert már azt is hallottam, hogy ez az új Hitgyüli!), hogy hogyan fogja e konzervatív, jobboldali ifjú megdönteni a Tisza párttal a Fideszt? Hát úgy, hogy szövetséget köt. Kivel? A Fidesszel, csak Orbán nélkül. Van egy rossz hírem azoknak, akik ezt komolyan veszik. A Fidesz Orbán nélkül is korrupt, tolvaj és hazug párt marad, csak éppen az elnöke nélkül és csupán rövid időre. Élő példa erre sajnos a mára 1%-os MSZP és a megszűnt, ugyancsak rendszerváltó Szadesz. Amit Magyar gondol a jövőről, az nem más mint csöbörből vödörbe, mindössze az ő nyakába kerülne a kolomp, hogy vezérként irányíthassa ugyanezt a rendszert.

Az van, tisztelt honfitársaim, hogy nekünk nem vezérváltásra és megváltásra van szükségünk. Nekünk az a feladatunk, hogy felszámoljuk ezt az egyre inkább diktatórikussá váló „illiberális államot”, és visszatérjünk a jogállam és a demokrácia világába. Visszatérjünk oda, ahová valójában tartozni akarunk: Európába és az Európai Unióba. Erről Magyarnak eddig egy szava sem volt.

Azt a kérdést is nekem szegezték már, hogy én miben látom a megoldást, mert csak dumálok itten, hogy mi és miért nem jó. De nehogy azt mondjam, hogy az összefogásban, mert … satöbbi. Nos én mégiscsak azt mondom, hogy de igen. Ha továbbra is elaprózzuk az erőinket és ellökjük magunktól minden más ellenzéki erő kezét (nota bene csak a jelenlegi hatalmi elittel látunk lehetőséget az együttműködésre!), akkor itt kérem mindaddig semmi nem fog változni, amíg a politikai megmondóemberek el nem jutnak arra a szintre, ahová Lengyelország a múlt évi választásokon eljutott. Mint emlékezetes akkor az illiberális PiS 194 mandátumot, Donald Tusk pártja 157 mandátumot, a Harmadik Út 65 mandátumot, az Új Baloldal 26 mandátumot, a Konföderáció 18 és a kisebb ellenzéki pártok (vagyis az ellenzék) összesen248 mandátumot szerzett meg a 460 tagú parlamenti alsóházban. A felsőházban pedig az együttműködő ellenzéki pártok 66 helyével szemben a Jog és Igazságosság mindössze 34 helyet tudott megszerezni. Vagyis a lengyelek össze tudtak fogni a közös ügy érdekében, a jogállami demokratikus köztársaság helyreállításáért.

Már hallom is a huhogókat, hogy „De kérem! – ez itt nem Lengyelország!” Nem. Sajnos még nem az. Vagyis egyelőre még hiába van „végre együtt balos, jobbos, libsi, balkezes és jobbkezes”.

Kép: Pedagógustüntetés 2022.