Nagyítás

Olvasom a falrengető hírt:”Szeretném jótékonysági célra felajánlani a propaganda által híressé tett napszemüvegemet. Nyilvános licitre bocsátom az El Camino-t is megjárt Ray-Ban márkájú szemüveget. A kikiáltási ár…” Mivel ez itt nem a reklám helye, ezért nem folytatom. Már csak azért sem, mert a licit már 1,2 millió forintnál járt legutóbb, amikor rápillantottam a közösségi oldalra, amely ezúttal aukciós helyszínné avanzsált. 

Az sem titok, hogy ki az a kiváló ember, aki ezt a bombasztikus bejelentést tette. Természetesen Magyar Péter. Minden esetre az embernek kedve lenne elrikkantani magát: hordót neki! A napszemüveg pedig az a legendás darab, amelyről Menczer Tamás hitelt érdemlően megállapította, hogy nem is lenne való Magyarra, hiszen NŐI! Már bocsánat, de ki nem szrja le Menczer Tamást?! Nagyon kellett vigyáznom, hogy nehogy elüssek a gépen és véletlenül azt írjam: Magyar napszemüvegét. Nem a tisztelet végett, hanem mert – mint már említettem – immáron egy 1,2 + milliós okuláréról van szó. Hogy el ne feledjem, az összeg egy majd Magyar által később kiválasztásra kerülő szegény debreceni család markát fogja ütni, hogy belekóstolhassanak a hirtelen jólétbe. 

Szép történet lesz ez. Párásodik a tekintet, mert így van a dolog kitalálva. Hogy fog örülni a nyertes is, amikor majd hazaviszi a zsákmányt. Mutogatja majd, dicsekszik vele: „Látjátok! Magyar Peti napszemcsije! Enyém! Én vettem. És nem ám női! Nézzétek meg! Megjárta az El Caminot is!” 

Mivel én eléggé szépkorú vagyok már, Antonioini Nagyítás című filmjének egyik feledhetetlen képsora ugrik az emlékeimbe. Thomas (David Hammings feledhetetlen alakítása!) egy rock-koncerten kemény közelharcban megszerzi a fellépő zenekar (The Yardbirds) szólógitárosa (Herbie Hancock) által félbetört (hamisan intonáló) gitár nyakát, amivel nagy nehézségek árán kimenekül a koncertteremből. Az utcán, pár lépés után, elgondolkodva szemléli a semmire sem jó gitárnyakat. Kellő mérlegelés után, mikor rájön, hogy a világon semmi szüksége nincs arra a darab fára, undorral eldobja és hazaindul.

Nem akarok én jósolni, de mire a vevő kiperkálja a vételárat véget ér Magyar Péter kampánya is. Akkor aztán a nyertes ott áll majd az oly igen áhított darabbal és néz bután maga elé: „Mi is ez?! És miért?! És miért én?!” Akkor már majd csupán abban reménykedhetünk, hogy a napszemcsi nem dioptriás és főképpen nem karcos...