Még egyszer, utolszor

 Mintegy 24 órán belül, közel 3700 ember olvasta a tegnapi blogomat, a Tanmese felnőtteknek és még nem felnőtteknek címűt. Köszönöm mindazoknak, akik vették a fáradságot, hogy megismerjék a gondolataimat. Már csak miattuk sem tehetem meg, hogy ne foglaljam össze a tanulságokat és aztán végleg elengedjem ezt a magyarpéter-jelenséget.

Mindjárt az elején szeretném a legnagyobb tanulságot leszögezni: akárki találta is ki Magyar Pétert, nem volt az buta ember. Még azt is megkockáztatom, hogy nagy hatalmi-politikai játékos lehet az illető. Akár maga Orbán Viktor. Magyar ugyanis forradalmat nem robbantott ki, nem tűzte zászlajára az Orbán kormány megbuktatását, vagyis a regnáló hatalomnak semmi oka nincs arra, hogy féljen tőle. Amit elért, az az, hogy már nem szeretjük Varga Juditot, Magyar gyermekeinek anyját, nem szeretjük Rogán Antalt, akit eddig sem nagyon csíptünk, és továbbra sem szeretjük Guylás Gergelyt, aki Magyar legbensőbb baráti körének volt a tagja.

Ennél azonban sokkal komolyabb sikernek tekinthető, hogy akkora zavart keltett az Orbánt és az orbáni maffiát elutasítók körében, hogy ember legyen a talpán, aki innentől bármiféle ellenzéki együttműködés reális feltételeit meg tudja teremteni a közelgő választásokig. (Magyarral persze semmiképp, hiszen ő ettől eleve elzárkózott). Mára az is nekiugrott a másiknak, aki korábban körömszakadtáig támogatta és védelmezte a pártok együttműködését, összefogását. Vagyis Orbán hatalmát politikai téren egyelőre semmilyen veszély nem fenyegeti. Magyar Péter a legkevésbé, hiszen ő talán ha egyszer kimondta két hónap alatt Orbán nevét, akkor is csak szőrmentén érintve a miniszterelnök felelősségét. Tudjuk persze, hogy előbb-utóbb eljön a megvilágosodás. A szellem napvilága kisüt minden, vagy majdnem minden ház ablakán, csak hát nagyon valószínű, hogy addigra már sok mindenre késő lesz.

Talán ezért is van, hogy az ellenzéki pártok, amelyeket Magyar éppúgy becsmérel, mint a Fidesz-propaganda szócsövei, eleddig nem sok energiát pazaroltak arra, hogy vitába szálljanak vele. Lehetne kicsúfolni őt (lásd karaktergyilkosság!), lehazugozni, lehetne szembesíteni egyik kijelentését a másikkal, nota bene a valósággal, az élettel, meg ilyesmikkel, de minek. Nyilván az munkál a tapasztaltabb, mondhatnánk dörzsöltebb ellenzéki politikusok hallgatása mögött, hogy jobb, ha Magyar jártja le önmagát, mintha aztán őket vádolnák a megbuktatásával. Nem is értem, hogy Dobrev Klára miért fogadta el Magyar vitára történő kihívását. Mekkora cinizmus kell már ahhoz, hogy valaki önmagát tüntesse fel egy a jövőt meghatározó politikai oldalként, miközben felajánlja a másik oldalt Orbánnak vagy Gyurcsánynak és ilyen megközelítésben hívja ki vitára őket vagy valamelyiküket a másik képviseletében? Gyurcsány helyett Dobrev Klára jelentkezett, ezzel máris feladta Magyarnak a magas labdát, hogy a DK elnöke nem mer kiállni vele vitára. Mivel pedig Orbánban égő sebként él a Gyurcsány Ferenccel folytatott vitájának rá nézve csúfos végeredménye, Orbán biztosan nem fog kiállni Magyar ellenében. Így utóbbi nyugodtan mondhatja, hogy Gyurcsány és Orbán Dobrev Klárát küldte maga helyett, mert nem mertek kiállni vele vitatkozni.

Azt is látni kell, hogy a mozgatott tömeg méretei, a hívek számának növekedése ide vagy oda, a Fideszt és Orbánt nem nagyon zavarja az újonnan formálódó mozgalom, sem a Talpra magyarok egyesülete. A tüntetések és azok létszáma pedig mindig is hidegen hagyták a kormányt. Az egyetlen támadó jellegű véleményt lényegében Bencsik András fogalmazta meg: Magyar követői patkánylelkűek. Talán emlékszünk még rá, hogy Bangóné Borbély Ildikót egy hasonló kijelentésért (a Fidesz szavazói patkányok) addig zrikálták, míg végül eltűnt a politika süllyesztőjében.

Megszoktuk azonban ezt a kettős mércét, Bencsik és Bayer mosdatlan közönségességét, tehát rá se rántunk már az efféle szurkálódásra. Miképpen arra sem, és ez viszont már sokkal nagyobb baj, hogy Magyar felerősítette azoknak a hangját, akik bénának és tesze-toszának írják le az ellenzéket, miközben egybemossák az általu(n)k megválasztott (!) parlamenti képviselőket a Fidesszel és Orbánt Gyurcsánnyal. Mondjuk azokról a magukat baloldalinak és liberálisnak vallókról is megvan a véleményem, akik még most sem gondolkodnak el azon, hogy ki is ez az ember valójában és mit akar.

Tényleg! Mit is akar Magyar Péter?! Valami jó zsíros állást biztosan, hiszen az első pillanattól lebegteti, hogy szívesen kimenne Brüsszelbe (ahol egyszer már néhány évig nagyon jól élt!). A fő politikai célja maximum annyi lehet, hogy vezetője legyen a pártja EP listájának és lepattanjon innen, amint csak lehet. És akkor mi lesz a hoppon maradt hívekkel, akik siettek rá szavazni?! Kit érdekel?! Fő, hogy sikerült szavazatokat rabolni az ellenzéktől, vagyis sikerült erősíteni a Fidesz brüsszeli bázisát. Hiszen Magyar még az elején megmondta, hogy ő csak a Fidesszel lenne hajlandó összefogni. 

Sajnos azonban az emberek hallása meglehetősen szelektív. De hát, mindenkinek a lelke rajta. Egyet azonban mondhatok: én nem tudom támogatni ezt az embert, de nem én vagyok az, aki Orbán hatalmát konzerválja, mint ahogyan tegnap óta engem ezzel sokan megvádoltak.