Tanmese felnőtteknek és még nem felnőtteknek

 Ki van a spájzban?

A kérdésre persze rögtön mindenki, legalábbis az én korosztályomból, rávágja a helyes választ: az oroszok. Ez persze a Tizedes meg a többiek történetében is csak akkor derült ki, amikor az obersturmführer bekukkant a spájzba, ahol meglátja az ott bujkáló Grisát, az orosz kiskatonát. Poénos jelenet, ezért emlékszik rá mindenki.

Előbb-utóbb azonban mindig kiderült, hogy az oroszok tényleg mindig ott lappanganak a spájzban, vagyis valahol a háttérben, szinte láthatatlanul, ámde kézzelfoghatóan. Most is kiderült, pontosabban a lengyel és a cseh állambiztonsági szolgálatok felderítették, hogy az oroszok a hátsó lépcsőn éppen megpróbálnak bejutni a spájzból az Európai Unió nappalijába. Tapasztalataikat nem is haboztak nyilvánosságra hozni, de bevallom őszintén, hogy ezek a leleplezések nem hatottak rám a reveláció meglepetésével. Itt nálunk, Magyarországon az orosz titkosszolgálatok az elmúlt 13 évben így vagy úgy, de mindig is jelen voltak, mi több, az említett időszakban ezt még csak nem is nagyon próbálták leplezni vagy titkolni. Persze sietek megjegyezni, hogy nem csak a Fidesz érában, de már a rendszerváltás után is megjelentek a liberális demokráciát gyengíteni igyekvő szélsőjobboldali szervezetek, és ezek mellett az őket konspiráltan vagy kevésbé konspiráltan támogatni igyekvő hajdan „testvéri” orosz titkosszolgálatok.

Emlékezzünk kegyelet nélkül például Tatár Imrére, aki a hungarista mozgalom egyik első élharcosa volt. Tatár az 1990-es évekre a neonáci mozgalom élén egyfajta társelnöki rendszert alakított ki. A három társelnök Győrkös István (Magyar Nemzeti Arcvonal), Szabó Albert (Világnemzeti Népuralmista Párt) és Ekrem-Kemál György (Kommunizmus Üldözötteinek Szövetsége) voltak. Ezek meg is próbálták annak ideján legalizálni a szervezetet. 1994-ben Magyar Hungarista Mozgalom néven pártot alapítottak, ám öt hónapon belül fel is oszlatták magukat, de még ugyanebben az évben Magyar Népjóléti Szövetség néven formálódtak újjá. Működésükben olyan szintre jutottak, hogy elborultabb pillanataikban már a fegyveres fellépés is napirendre került. A lőgyakorlatok végrehajtásában és a (ki tudja, honnan szerzett) fegyverek kezelésének elsajátításában pedig bizonyíthatóan az akkoriban Magyarországon dolgozó orosz „diplomaták” nyújtottak segítséget. A puccskísérlet előkészületeinek akkor lett vége, amikor a Győrkös elfogására érkező 46 éves Pálvölgyi Péter rendőr őrnagyot, az NNI kiemelt főnyomozóját a gyanúsított agyonlőtte. 2019-ben az elkövetőt életfogytiglanra ítélték, amelyből legkevesebb 25 év múltán szabadulhat.

Azóta az oroszok határainkon belüli aktivitásáról csak egy alkalommal hallottunk érdemi információkat, amikor a kormány intenzív támogatásával a Fő utca 1. szám alatt, a magyar kormány által nekik ajándékozott, közpénzen szépen felújított, exkluzív palotában, elfoglalta helyét a Nemzetközi Beruházási Bank. Ezt a köznyelv is csak kémbankként emlegette. Az amerikai és európai felháborodás nyomán azonban mára már csak az emléke maradt. Miénk a szégyen, hogy lényegében utolsóként léptünk ki belőle, komoly veszteséggel, természetesen. Pontosabban a kormány lépett ki utolsónak és a mi pénzünk veszett oda.

És akkor itt el is érkeztünk a lényeghez. Kiderült ugyanis, hogy még mindig az európai és a magyar szélsőjobb az orosz titkosszolgálatok fő vadászterülete. Vagyis azok, akiket Orbán manapság éppen szövetségeseinek megnyerni igyekszik. Azért viszont, hogy ne lógjon ki (annyira) a lóláb (mármint hogy Magyarország is egy szélsőjobboldali bázisa az oroszoknak) egy francia, valamint egy francia–magyar állampolgárt azonosítottak a magyar titkosszolgálati források. Ők (természetesen) szélsőjobboldali körökben (Mi Hazánk) mozognak, és magyar politikusokkal is aktív kapcsolatot ápolnak. Ez utóbbiakat nem nevezték meg, nyilván azért, mert „nem voltak teljes egészében tisztában” a franciák megbízatásával és konspirált tevékenységével.

Mondhatnánk is akár, hogy a vizsgálat akkor lezárult, van két franciánk, nincs itt semmi látnivaló. De van. Megfigyeltük mi azt már azóta, hogy a Fidesz és Orbán Viktor került hatalomra, hogy a miniszterelnök és egész sleppje milyen elkötelezetten igyekszik minden fórumon Putyin szolgálatában képviselni az orosz érdekeket. Akár az országon, akár az EU-n belül. Még akár a magyar nemzetnek iszonyatos károkat, a határon belüli lakosságnak pedig elviselhetetlen terheket okozó kötelezettségvállalások terén is (Paks II, gáz- és olajár stb.). Azokról a vétókról és politikai szabotázsokról sem megfeledkezve, amelyek a magyar népet Európa és a világ szégyenpadjára ültették (Ukrajna honvédő háborúja elleni propaganda és a háborús segélyek többszöri blokkolása). Nem véletlenül vetődik fel újra és újra, időnként a független magyar sajtóban is, hogy vajon mi lehet az, ami Orbán Viktort Putyin járszalagján tartja. 

Minden esetre nálunk nincs szükség arra, hogy aprólékos és drága munkával próbáljuk meg felderíteni azokat, akik az orosz propaganda és az orosz háborús politika fő képviselői (a sameszokról nem is beszélve). Ők ugyanis minden nap a köztévében, a közrádióban, a kormánypárti sajtóban és a tömegkommunikáció más frontjain is az első helyen szerepelnek, és hirdetik azt, amivel meg vannak bízva. Nem véletlen, hogy az Index és a Mandiner az elsők között tett közzé felháborodott tiltakozást - már csak a feltételezések miatt is...