Béke, Béke Béke már…

 Az már régen nyilvánvaló és kézenfekvő, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök (!) hazudik. Mindent alárendel a hatalmi érdekeinek és saját túlélésének. Mondjuk, nincs ebben semmi meglepő, hiszen rövidke regnálása alatt a magyar köztársasági elnököt is többször kapták már hazugságon. (Egy komment szópárbajban olvastam: Kérdés: „Mitől hazug az államfő?!” Válasz „Mert hazudik.”). Ámde sem az elnök, sem Orbán nem mondott még le és nem tűnt el megszégyenülten a politika süllyesztőjében. Úgy tűnik, hogy a mai magyar politikai életben, legalábbis a Fidesz köreiben, a hazugság elengedhetetlen és lényegében magától értetődő elvárás. Hazudnak „Brüsszelről”, hazudnak az ellenzékről, Gyurcsányról, az ország állapotáról, saját magukról és a bűncselekményeikről. És hazudnak a békéről. Hazudnak reggel, délben, este és éjjel!

Mindeközben az ellenzéket kikiáltják „háborúpártinak”, és természetesen ők lennének a „békepártiak”. Ha azonban felkérnénk Orbánt, vagy bármely tótum-faktumot, hogy fejtsék ki bővebben ezt a békepártiságot, szerintem nagyon nehéz helyzetbe kerülnének. Ukrajnával jönnének, meg a szövetségeseink (!) Ukrajna számára nyújtott támogatásával, ami a háború meghosszabbításához vezet. Annak a háborúnak a meghosszabbításához, amelyet Putyin Oroszországa indított egy független állam ellen. Annak a háborúnak a meghosszabbításához, amelynek Orbán szándékai és vágyai szerint Oroszország győzelméhez kellene vezetnie, ezáltal érve el az áhított békét.

Nem mellesleg, ez a háború képezi az alapját az Orbán által évek óta kihirdetett háborús vészhelyzetnek, amelynek kizárólag ő és a hűbéresei a kedvezményezettjei. Vagyis a háborúpárti ellenzék Orbán keze alá dolgozik, hogy minél tovább folytathassa a rendeleti kormányzást. Nyugodtan tessenek kacagásban kitörni!

Kevés aljasabb dolgot tudok elképzelni, mint amikor valaki egy igazságtalan háborúban az agresszort támogatja. Vétóval, sunyi pénzekkel, amelyeket a saját, nyomorgó lakosságától lop ki mindenféle trükkökkel (gáz!), és amiről még nem is tudunk. Orbán békevágyának másik fő kifejeződése a folyamatos nagy értékű fegyvervásárlás, amelyekhez nyilván nem kevés csúszópénz is kapcsolódik. Mondhatjuk persze, hogy régi igazság: ha békét akarsz, készülj a háborúra. De akkor megint tegyük fel a kérdést: ki is a háborúpárti?! Találkoztam olyan – nem is burkoltan – Fideszes hátterű közvélemény-kutatással, ahol a legfontosabb kérdés az volt, hogy mi az Ön véleménye a sorkötelezettség visszaállításáról? Vagyis van ilyen gondolat a magyar „békepártban”. Valahol ez érthetőnek is tűnhet, amikor azt látjuk, hogy nincs senki, aki a töménytelen új fegyvert kezelje. Ott rohadnak a raktárakban, vagy a szabad ég alatt.

Megszokhattuk volna (nem lehet megszokni), hogy az orbáni propaganda mindig olyasmivel vádolja az ellenfeleit (ellenségeit), amit ő maga követ el (vagy éppen elkövetni szándékozik). Orbán például a neonácik CPAC konferenciáján felmondta a leckét. A liberálisok Orbán állítása szerint azokkal a módszerekkel rombolják a társadalmat, amiről tapasztalatból tudjuk, hogy a Fidesz politikája valósítja meg pontról pontra. Orbán a nemzeti (náci) illiberális politikával a „progresszív” irányzatot állítja szembe. Az én értelmezésemben amúgy a progresszív a haladó szinonimája. A fejlődés és a nemzeti haladás igénye és lényege. Orbánnak ez a fejlődés a fő ellenség. Miután már a béka hátsója alól figyel az ország, a visszafejlődésben és lemaradásban vitathatatlan sikereket könyvelhet el progresszió ellenes kormány.

Visszatérve az állítólag „háborúpárti ellenzék” (általam is képviselt) bűnös nézeteihez, számomra nem Oroszország, hanem Ukrajna győzelme a fontos. Amikor tehát Orbán Ukrajna elleni áskálódását tapasztaljuk, mindig gondoljunk arra, hogy az orosz győzelem kizárólag Orbán érdeke, és nem a nemzeti érdek. Finoman szólva sem lenne jó, teszem azt, ha a magyar határoknál megjelenne a NATO elleni atomháborúval fenyegetőző Oroszország. Képzeljük el, hogy Putyin vagy az éppen aktuális utódja bejelentené területi igényeit a mi Borsod és Hajdú megyénkre, mondván, hogy az ott élő kisebbségeket a magyar fasizmus létében fenyegeti. Magyarországnak pedig nincsen egy fia katonája sem, aki tudna kezelni egy német harckocsit, hogy megvédje a magyar hazát. Vagyis Orbán békevágyának megfelelően kénytelenek lennénk teljesíteni az orosz területi követeléseket. Első olvasatban viccesnek tűnhet. Pedig nem az.